Amit egy blogtulajdonosnak tudnia kell...

   Sziasztok, ilyesmit még nem írtam, és lehet, hogy itt-ott szarkasztikus leszek, de ez van. Jó olvasást, a kritikák előbb-utóbb meg lesznek.

Csak akkor szar, ha te annak érzed

   Még régebben volt egy blog ami nyilvánvalóan miattam zárt be, és így utólag belátom, fogalmazhattam volna szebben is. Most már lényegtelen, én bűntudatot azóta sem érzek, sőt esténként sem riadok fel miatta, így jogos mikor azt mondom, bezárhatjátok a blogotokat, de ne amiatt amit egy másik ember tesz/mond. Te lehet napokig forgolódsz álmatlanul az ágyadban a kedves kis blogod után sírva, de aki mondta tuti épp a legszebb álmait alussza. A blogok lényege, hogy önmagad lehess, ha másoknak segítesz akkor is magadat adod, ha egy történetet írsz, szintén magadat próbálod megmutatni mások számára. A lényeg pedig ha valaki más miatt akarod bezárni a blogot, rég sántít a dolog. Valószínűleg csak a népszerűségért próbáltad meg fenntartani és köze nem volt hozzád. Fogtál egy híres énekest, írtál egy százával gyártott tucatsztoris fanfiction-t és egész álló nap abban fürödtél ahogy a sok rajongó ünnepli a sztorit. Nem volt kötődés, nem volt sajátos élményed vele, így az első rossz hozzászólásnál törlöd a blogot, mert hogy mekkora egy hülye az aki ilyet mond a blogodra, hisz az csak jó lehet. A blog pedig nem törlődik magától, tehát az egész rajtad múlik és nem a másik véleményétől, hogy az mekkora idióta. Mert lehet az, nem erről van szó, én csak azt mondom nem ő megy rá a törlés gombra, ahelyett hogy megpróbálnád a legjobbat kihozni belőle.

Ha limit határt szabsz, magadnak szabsz határt

   Nem egyszer találkozik az ember a mai napig limithatárokkal a blogokon, pedig már számtalan bejegyzés volt ellenük és megelőzésükért. Hisz ez egy olyan dolog ami nem csak azokkal az olvasókkal kitolás akik várnák a következő részt, de "Jaj még kell 1 komi!" hozzászólás miatt nem érkezik, hanem az íróval, saját magával is. Hiszen így akármennyire a népszerűsége érdekében és a szép számú hozzászólások érdekében teszi az egészet, lehet, hogy pont emiatt hamar be is zárhatná a blogot, az első két bejegyzés után. Szóval ahelyett, hogy vernéd a feneked a gép előtt, hogy amíg nem lesz meg pl. 5 hozzászólás, te le sem ülsz nekilátni az új résznek, inkább kezd el szeretni a saját blogodat és ne mások miatt írd a blogodat. Mert nekem például tök mindegy milyen blogod van, de ha limit határt szabsz, lehetsz te az új Agatha Christie vagy Stephen King, már az elején elástad magad nálam. Inkább javaslom hagyj fel ezzel a gyerekes dologgal, és értékeld át miért léptél be ebbe - az egyébként csodálatosan színes és változatos - világba.

Vagy fejezd be, vagy írd meg azt a 100 fejezetet

   Többen is vagytok aki elég sok fejezetre osztanak egy történetet, de ebbe felesleges is beleszólnom, igazából azt hiszem ez az egyik legkötetlenebb dolog az egész írásban. Egy történet állhat 3 vagy akár 150 fejezetből is, ez nagyon ritkán ront a történet minőségén. Viszont aki úgy dönt megírja az előre megtervezett majd' 100 fejezetet, az ne kezdjen el rinyálni a közepén, hogy akarják e még az olvasók. Tudom, hogy az írók ilyenkor már bele vannak fáradva a történetbe, de ha már nem tudod olyan szívvel lélekkel csinálni mint azelőtt, a történet sem lesz olyan. Úgyhogy ha nem csak az egódat akarod növelni azzal, hogy azt várod, mindenki azt írja majd: "Ne merd abbahagyni, imádom a blogodat, kérlek folytasd!", akkor értékeld át magadban a dolgot, biztos megéri e neked egy olyan történetet írni, amit te már nem is igazán akarsz, és biztos megéri e ráfordítanod a szabadidődet?

Ne a külső alapján ítélj!

   Tudom, ez egy pindurkát elcsépelt dolog/mondat, de ha ez van, most mit kezdjek vele? Sok blogger van aki meglát egy blogot, akár semmilyen, akár valamyilyen összecsapott, elfuserált designal és rögtön el is ítéli. És elismerem egy szép külső sokat dob az ember kedvén a blog bele-bele olvasásához, de az illető lehet kezdő, vagy csak még nem érzett rá a dolgokra, esetleg éppen a megrendelésére vár. Ennek ellenére, maga az amit csinál, még lehet jó, kreatív, egyedi, sőt akár olyan jó is lehet, hogy kiráz tőle a hideg, ha történetről van szó, esetleg még az is felmerűl benned, hogy valamikor majd könyv formájában is a kezeid között tarthatod. Én is találkoztam hasonlóval, sőt olyannal is amit tényleg kiadtak mint könyv, csak akarni kell és némi kreativitás hozzá, hogy neked is megadathasson egy ilyen lehetőség. Így aztán, javaslom, hogy nézz szét a blogon, mielőtt arra a kis piros X-re mész a sarokban, és ha neked való ne félj hozzászólni sem!

A komment márpedig fontos

   Ez is olyan dolog amit azt hiszem mindenki tud, viszont itt most annyi az eltérés, hogy mindenki szereti, ha a saját blogja tele van hozzászólásokkal, pipákkal, megosztásokkal és rengeteg díjjal. Mégis, megfeletkezünk az írótársainkról, akik adnak nekünk, de mi ennyivel le is tudjuk őket, esetleg még egy "Köszi!"-t is odabiggyesztünk a sarokba. Viszont néha nem árt az olvasóinkhoz is benézni, bíztatni őket, kapcsolatot teremteni velük. Ugyanis ők is megérdemlik, főleg hogy ha tetszik neki amit írsz, még hasonlóak is lehettek akár, legalább is egy közös pontotok biztosan lesz. Vannak olyan bloggerek akik mindenféle visszajelzés nélkül tudnak jó munkát végezni és megírni 2-3 részes, könyv  hosszúságú történeteket írni, na ők tényleg megérdemelnek legalább egy két pozitív hozzászólást. Ez az egész most főleg azoknak szól akik csak a háttérből nézelődnek és csenden várják az újabb részt, miközben az író már lehet azon gondolkodik folytassa e egyáltalán még.

Ha rendelsz, tiszteld a művészt!

  Senkit nem hibáztatok aki nem tud elkészíteni egy fejlécet, nem mindenkinek van tehetsége hozzá, ez le is van zárva. De ha rendelsz egy fejlécet, designt, vagy akár csak rendeztt képeket a szereplőidről, vagy legyél elég tökös ahhoz, hogy megmondod, nem így képzelted el, és szeretnéd ha változtatna rajta, vagy türd a gyávaságodnak a következményeit, de amit a másik neked nagy munkák során készített el azt minimum illene egy hétig, hanem egy hónapig fenntartani a blogodon. Ugyanis az illető aki készítette megérdemli, hogy legalább a szemébe mond, hogy más elképzeléseid voltak. Nem pedig bunkó módon semmibe venni a munkáját! Megnézném az ilyen emberek mennyire örülnének neki, ha ilyesmi történne velük. Úgyhogy emberek, egy kis tisztességet ha kérhetem!

Ui.: Akinek nem inge ne vegye magára a dolgokat! Csak ezt tudom mondani, viszont aki magára ismert az gondolkozzon el!

Ölel,

Hát, ja, 2016!

Sziasztok!

   Tudjátok igazából lassan féléve nem hoztam bejegyzést és majdnem biztos vagyok benne, hogy van olyan akinek több mint egy éve tartozom egy kritikával, ami lehet egy kicsit már túl sok drámai szünet. Magát a blogot nem terveztem abbahagyni, és már készülök egy hosszabb bejegyzéssel nektek, ami a blogolásról szól, remélem hasznos lesz bár enyhén szarkazmussal van átitatva, de aki ismer az tudja, hogy ilyen vagyok. Ez van.

   Nem tudom kéne e indokokat keresnem, hogy miért nem voltam, de azt hiszem mindenkinek meg van a saját élete, ami rendesen befolyásolja a virtuálisat. Így aztán úgy gondolom, mind megértetek engem, akkor is ha nem is tudjátok az indokomat.

   A kritikákról; valószínűleg inkább utóbb, mint előbb de meg fognak érkezni. Bocs gyerekek, de nem mindig egyszerű olyat olvasni ami nem az én stílusom. Remélem nem gond. 

   Annak aki rendelne kritikát; nyugodtan tegye meg, fel fogom írni őt is és majd sorra is fog kerülni!

   Most pedig talán egy kicsit 2015-ről: az egész egy rohanás volt. Nem igazán publikus semmi rólam, de most kerültem gimnáziumba, és mind a 2014 végig és a 2015 első fele a felvételiről szólt számomra. Ami amúgy sikerrel végződött számomra, de elég nehéz időszak volt. Azt hiszem minden bekövetkezett ami bekövetkezhetett, de nem a jó értelemben és baromi sokat változtatott a hozzáállásomhoz bizonyos dolgokkal szemben. Kb. egyik percről kellett a másikra felnőnöm, megtanulni, hogy mikor érdemes beleszólni, mikor érdemes hallgatni, mik a valódi értékek, és hogy az életben kurvára nem minden rólam szól. Persze nyilván sokan azt gondolják, hogy ilyen fiatalon mit is tudhatok az életről, de azt tudom, hogy nem mindig fenékig tejfel és hogy jobb ha nem ítélkezel mások felett mielőtt tudnád a valós indokait, még ha ez néha nehéz is. És nem, ez nem egy elcsépelt mondás, amit túl sokszor használnak, ez a kegyetlen valóság, ugyanis néha nagyon mély dolgok vannak a háttérben. Úgyhogy azt hiszem nekem megvolt a tanulságom tavaly, amit nagyon is megtanultam értékelni. Javaslom, ti is nézzetek távolabb mint egy darab fa, ami mögött ott a valódi erdő.

Ölel,

#28 Kritika

Sziasztok! Végre hoztam kritikát is, igen! Jó nektek nem biztos, hogy ez olyan nagy dolog, de én már régóta szenvedek, hogy neki üljek, a kérések meg csak gyűlnek és gyűlnek, ah. Ilyenkor van az, hogy inkább hagyom az egészet és alszom egyet, de most kényszerítettem magam, és megírtam... Egy darabot... A másik harmincból, au, na mindegy nem beszélek tovább feleslegesen.

Hibrid

Író: Satin Url

Kinézet:

A design ugyan nem a tied, de ugyebár e felett nem szokásom ítélkezni, és igazából ezt most nem tudom miért is írom le, de a lényeg, az összkép tetszik, a fejléc kevésbé. Legalábbis a lány rajta nem az igazi, de úgy a többivel nincs gondom. A modulok jók, nem hagytál kinn felesleges dolgokat és ez jó. Összességében azt kell mondanom, nincs probléma a külsővel, tehetséges embert kértél meg rá.

Történet:

Érdekes ötletnek találom, nekem tetszik, hogy nem megint egy átlagos bloggal találkoztam, sok sikert hozzá, hisz nehéz egy új világot teremteni, de nem lehetetlen. Bár nekem rögtön az Avatar ugrott be, mert ugye kék is, csíkos is, nagy is, meg macska szerű, de ugye ez én vagyok. Amit javaslok, hogy talán írhatnál egy új prológust, mivel elég kevéske amit te annak nevezel és nekem ezzel nincs is bajom, mert ugye ez amúgy elég kötetlen dolog, de azért ezt inkább Előszónak nevezném, vagy inkább a könyv hátuljára írnám mint ismertetőt.
A fogalmazásodat amúgy imádom, nagyon szépen csinálod, ha nem lenne elég bajom azzal, hogy megírjam az újabb fejezetet a blogomra, valószínűleg nekiállnék az egészet elolvasni, de most nem érek rá, de el fogom. További jó írást,

Ölel,

#5 Sablonos történetek

 Sziasztok! Valami azt súgja lassan jobban örülnétek a kritikáitoknak, de sajna én sem gombnyomásra működöm, így aztán egy következő részt hoztam a sablonos dolgokból, sablonos módon... Jó, oké ez hülye poén volt, de azért értettétek, nem? Minden esetre, egy hétre megyek el nyaralni és Overdose elhunyt (Nyugodjon békében!), az USA 50 államában pedig engedélyezik a meleg házasságot, amire már mióta vártam, hisz ők is megérdemlik ezt.

 Na de minek is pofázok, inkább haladjunk...

(Elkezdem megírni a második fázist, azaz a kiküszöbölés lehetőségeit.)

Sötét lyukból előrángatott csinos szürke kisegér!

 Olyan nincs, hogy nem érdekelnek mások véleménye, csak olyan van aki otthon a párnájába bőgi ki, ki nem mutatott fájó érzéseit, vagy az idegesítő személy fejébe veri azt. A genetikánkban van, hogy fontosak nekünk mások visszajelzései rólunk, így aztán felesleges mentegetőzni, hogy te milyen vagány vagy, hogy te magasról leszarod őket, szóval jobb ha befogod, mielőtt mondasz valami hülyeséget. Tehát ezután mikor már a nem tudom hányadik olyan ki szürke, visszafogott lánnyal találkozom aki meg sem rándul az őt ért sértésekre, és várja, hogy a történet végén rátaláljon a szőke hercege, kezdem elveszíteni az önkontrollt.

 És persze megértem, egy gyámoltalan kislány képébe többen bele tudják képzelni magukat, hisz a szíve mélyén mindenki egy mások által elismert ember akar lenni, de ugyebár, ha nem örökölsz milliókat a szüleidtől, akkor ez senkivel nem születik vele, így aztán ebből rögtön következik, hogy mindenki véleményének érdekelnie kell. De persze ez nem azt jelenti, hogy minden hozzá nem értő véleményét meg is kell fogadni, de felesleges azt mondani, hogy a sértések csak úgy lepattannak az emberről. 

Egyébként a történetben a bántalmazó általában a suli legvagányabb csaja, aki után mindenki csorgatja a nyálát és általában a pompon csapat kapitánya is. Szóval az elképzelt tökéletesnek megfelel, szőke és egy adag vakolatot visel az arcán, ezek mellet, olyan gömbölyded idomokkal rendelkezik mintha lufikat fújtak volna fel benne, de mindegy is, most nem ez a lényeg.

 Visszatérve szürke kisegerünkhöz általában egy másik, úgynevezett 'lúzer' fiú a legjobb barátja, aki titokban végig bele lesz zúgva, amíg a főszereplő be nem mutat neki egy iskolai csoportoktól független, csinos, visszafogott lányt. Akivel majd dúl a "láv".

 A szerelmi szál pedig általában a tipikus "az ellentétek vonzzák egymást" mondásnak megfelelően folyik. A srác a csaj ellentéte, vagány, gazdag szociális élettel, sok barátnős múlttal (vagy egy-éjszakás kalandokkal), jóképű, általában zöld vagy kék szemű, gyakran focicsapat kapitánya, vagy az iskola bunkója, vagy csak simán mindenki a nemlétező bűnös múltjáról sutyorog a háta mögött. De a lányért, ha kell, megváltozik!

 Persze amúgy a főszereplő már a kezdetektől bele van esve, már-már le is mondana róla amikor, valami miatt (általában egy iskolai projekt) együtt kell tölteniük egy kis időt és a vége totális szerelem lesz.

 A poén az, hogy majdnem, mindig az van, hogy a nyomi kis főszereplőnek beállítotok egy csinos lányt, akiről akkor sem tudnám elképzelni, hogy azt beszélik róla, hogy milyen kis csúnya, ha előbb beverném a fejem, szóval a realitás ilyenkor megint felpattan a kis lila háromlábú pónijára, hogy ellovagoljon csodaország rózsaszín földjeire.

Probléma esetleges megoldása:

 Igazából ez egy olyan kezdet amiből rengeteget lehet kihozni, nem csak a fent említett tipikus tucatblogok történeteit lehet megint újraírni. Magyarázhatnék arról, hogy a szürke kislány életének nem muszáj, hogy Happy End legyen a vége, de többségetek jobban kedveli a boldog befejezéseket, viszont aki nyomorú sorsot szán karakterének az akár el is küldheti a blogja linkjét nekem!

 Egy visszafogot karakter jelenthet bármit, nem csak félénkséget, de nagy élettapasztalatot, titkokat, esetleg bántalmazó szülőket, vagy ferde személyiség jegyeket is. Egy sztori nem kell, hogy szerelemről szóljon, szólhat bármiről, ugye a most felkapott fantasy világban is játszódhat, akár mondjuk, hogyan akarja megvalósítani az álmát, vagy próbál megküzdeni saját lelki problémáival.

 Tekintve, hogy ez egy egyszerű kezdet, cifrábbnál cifrább dolgokat lehet alkotni belőle, szóval mielőtt egy újabb gimis láv sztorit hoztok belőle össze, gondolkozzatok egy keveset.

Remélem tudtam segíteni,

ölel,

Késés, de megérte

  Sziasztok, egy kicsit el vagyok havazva, és még kb. másfél hétig még biztos nem is lesz újabb kritika vagy bejegyzés. Annak az oka, hogy egy ideje nincs kritika nagy részben az, hogy végre sikerült összehoznom a Halott énem prológusát - amit mellesleg remélem elolvassátok - és abszolút büszke vagyok magamra emiatt. Hisz a blogot már nem tudom mióta tervezem, de végre megjött az ihlet így neki kezdhettem, bár nem állítóm, hogy hamar lesznek a részek, de igyekszem majd.
  Mellesleg remélem eddig jól telt a nyár, és továbbra is az lesz!

Halott énem - Prológus

Ölel,